2010. december 20. (vasárnap)

*lö Louisnak neki megy egy lány*
-Hé ember! Nézz már a szemed elé!- oltotta le egyből.
-Már bocsáss meg, de te jöttél nekem!
-Chh.. tudod te hogy én ki vagyok?- kérdezte Lou.
-Tudnom kéne?- flegmázott vissza a csaj.
Én csak a háttérben hallgattam kettejük vitáját. Kicsit meglepődtem, hogy a lány nem tudta, hogy Lou vagy én kik vagyunk. Az ismeretlen gyönyörű szép volt. A szeme, a gesztenyebarna haja és a modell alkata. Plusz pont hogy nem tudta kik vagyunk.
-Te komolyan nem tudod hogy ki vagyok? One Direction? Louis Tomlinson? Semmi?
-Nem - vágott egy fejet a lány.
-Megáll az eszem!- fújtatott. -Jössz?- nézett rám.
Az a lány teljesen elbűvölt. Nem volt az a plázacica, de mégis lazán elegáns volt.
-P-persze- siettem utána lehajtott fejjel. Egy hirtelen mozdulattal ledermedtem, majd a lány után futottam. Louis először észre se vette, hogy eltűntem mellőle. Csak akkor tűnt fel neki, amikor a lány után kiabáltam. Ekkor a fejére csapott és még mindig azt fogva leült az út szélére.
-Hé! Szia!- mosolyogtam rá.
-Heló! Nem, még mindig nem tudom mi az a One Direction.
-Pedig jó lenne ha tudnád!- kiabált neki Louis, amit egy csúnya nézéssel viszonoztam. Ahogy visszanéztem a lányra, egy bujkáló mosolyt vettem észre a száján.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni a barátom nevében. Elég rossz napja volt. Kicsit kiakadt rám, ami egyenlő azzal, hogy az egész világot utálja- nevettem fel kínosan.
-Oké. Ennyi?
Nem valami túlnevelt csaj.. - Igen. Ennyi.
-Hát akkor.. Szia!- fordult meg, és sietős léptekkel már el is tűnt a kora esti szürkületben.
-Hé, Rómeó! Kapkodhatnád magad!
-Te igazán befoghatnád -  sétáltam oda mellé. Még el sem indultunk, de ő már felháborodva ecsetelte, hogy felháborító az, hogy a lány nemtudta hogy ki ő. Vagy azt, hogy egyáltalán mi az a One Direction.
-Azért szerintem jó, hogy akad még olyan lány is, aki nincs oda értünk.
Lou rám nézett, majd elnevette magát. A hazafele vezető út nagyjából csendesen telt. Vagyis Louis beszélt nekem arról, hogy milyen rossz volt a mai napja, és hogy erről én tehetek. Én ezt onnan következtettem le, hogy mozgott a szája, és hogy néha felnézett az égre és elkiabálta magát hogy 'basszameeeeeeeeeeeeeg'. Ugyanis én végig a lányon gondolkoztam, akit valószínűleg soha többé nem fogok látni. Én hülye, még a nevét se kérdeztem meg.
-Megjöttünk!- léptem be a lakásba.
-Yaaaaaay!- jött a válasz az emeletről. Csak a cipőkopogást hallottam a lépcsőn, majd a padló melegét. Tök jó ez a padlófűtés!
-Haver! Én is örülök neked, de azért ezt nem kellett volna és amúgy is úgy csinálsz mintha egy hete nem láttál volna- tápászkodtam fel a földről nevetve.
-Khmm..- köszörülte meg a torkát Louis. De mielőtt még Niall őt is megölelhette volna, felrohant a lépcsőn és becsapta maga mögött a VENDÉG szoba ajtaját.
-Ennek meg? - kérdezte értetlenül.
-Rossz napja volt - legyintettem és még egyszer megöleltem Niallert, mert láttam rajta, hogy magára vette ezt az egész kis jelenetet. Pedig ez mind az én hibám! Az enyém!