2010. december 21. (hétfő)

Reggel Niall bökdösésére ébredtem. Kb. 1 órám volt hogy letusoljak, felöltözzek amire Simon ideér, és rendebe tegyem a szobát, amin Louisval, Zaynnel és Aidennel osztozok. Zayn ma Jessicánál aludt, Louis a vendégszobába, Aiden meg hazament két napra, mint a többi versenyző, kivéve minket. Mivel mind a hatan szétszórva lakunk az országban, ezért inkább maradtunk, hogy tudjunk gyakorolni szombatra. Niall lement a boltba, szóval takaríthattam ki egyedül a nappalit, a konyhát és a hangszertermet.
-Louis! - nyitottam be a vendégszobába. Még mindig aludt. Hahaha. Niall direkt meghagyta nekem azt a feladatot, hogy felköltsem őt. Na kössz. Pár percig néztem az alvását és gondolkoztam, hogy hogyan költsem fel. Nem tudtam, hogy hogy tegyem jóvá a tegnapit. Végül odafeküdtem mellé és megöleltem.
-Sajnálom! - súgtam a fülébe. -Mindjárt itt van Simon. Kellj fel Lou! - láttam, hogy felkelt, de nem reagált.
-Fiúk, megjöttem!- hallottam Zayn hangja lentről.
-Itt vagyok - szaladtam le a lépcsőn. Gyorsan megöleltem és elmeséltem neki, hogy Lou tegnap kiakadt rám és megkértem, hogy költse fel. - Rám nem hallgat.
Zayn vállon veregetett és felment a fiúhoz. A konyhában ittam a kávémat, miközben megérkezett Liam és Josh is.
-Simon még nem jött?- támadt le rögtön Josh.
-Mint látod nem- szürcsöltem bele a forró italba. -Hol voltatok?
-Joshéknál. Este inkább már nem jöttünk haza. Nem akartunk felkölteni titeket - mosolygott rám Liam. Viszonoztam a kedves gesztust és a csészét a mosogatóba rakva felmentem a szobába és ledőltem egy kicsit az ágyra. Csak akkor vettem észre Zaynt mellettem, amikor magamra akartam húzni a takarót.
-Na, Zayn! Nekem is jusson már! - szóltam rá.
Már csak arra keltem, hogy Zayn költöget kómás fejjel. Lesétáltunk a nappaliba, ahol az időközben megérkezett Simon már várt minket.
-Fiúk! Veletek meg mi van? -kérdezte.
-Csak fáradtak vagyunk -válaszoltam Zayn helyett is.
-Na szóval. Ezen a héten a dívák hete lesz. Egy Rihanna számot választottam nektek. Tessék, mindenkinek különböző színnel jelöltem a részét. Josh te kezded és te is fejezed be, de akkor már Harryvel -nézett rám, majd Joshra.- Menni fog?
-Persze - válaszoltuk szinte egyszerre.
-Oké -bólintott.- Liam, te jössz Niall után..
A felosztások után elpróbáltuk párszor, és Simon már sietett is tovább a dolgára.
-Lou! Megyek a boltba, jössz?
-Nem. Menj csak Elizabeth-tel!
-Istenem Louis. Már egy csomószor bocsánatot kértem a semmiért. Liz és én csak barátok vagyunk! Elmondtam volna, ha több lenne köztünk. De nincs! Nem tudom mit vársz még -hagytam ott. -Zayn jössz a boltba?
-Aha. Valaki jön még?- kurjantotta el magát.
-Én!- adta meg magát Louis. Ránéztem egy 'éreztem' fejjel. Lepacsiztam Zaynnel és odasúgtam neki egy 'köszi'-t. Hat órára jelenésünk volt a Club.Radio-nál. Egész nap azt mondogatták, hogy 'hat idegenből egy csapat'. Ez később még jó szlogen lesz nekünk. A rádiós rögtön kérdésekkel kezdte. Volt köztük 'Harry, jól tudom, hogy te először te nem igazán jöttél ki Joshsal?' kérdés, vagy 'Hogyan osztottátok fel a szobákat a Factor házban?' vagy éppen 'Hogy bírjátok ezt a hirtelen jött nagy hírnevet?' kérdés is. Ezekre egyszerű válaszok mentek.
-Igen, igaz. Először szinte utáltuk egymást Joshsal. Nehéz volt elfogadni egymás szokásait. Mi olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz- ez a válasz tőlem ment.
-A szobák négy személyesek, de mivel a hatot tisztességesen három-háromra lehet elosztani, ezért úgy van, hogy úgymond egy-egy kívülálló a negyedik személy -nevette el magát Liam. -Harry-Louis-Zayn és Aiden vannak egy szobában, én Niallel, Joshsal és Mattel vagyok egy szobában rögtön a Harryék szobája mellett.
-Szerintem nagyon jól bírjuk ezt a hírnévnek nevezhető valamit. Nem fiúk?- nézett körbe rajtunk, majd a rádiósra mosolygott. Hazafele még gyorsan beugrottunk a Nando's-ba, hogy Niall ne haljon éhen. Állítása szerinte ha nem evett volna tíz percen belül, akkor éhen halt volna. Hát nem tudom.. szerintem a hasában annyi kaja van, hogy egy hétig ki bírná anélkül.

2010. december 20. (vasárnap)

*lö Louisnak neki megy egy lány*
-Hé ember! Nézz már a szemed elé!- oltotta le egyből.
-Már bocsáss meg, de te jöttél nekem!
-Chh.. tudod te hogy én ki vagyok?- kérdezte Lou.
-Tudnom kéne?- flegmázott vissza a csaj.
Én csak a háttérben hallgattam kettejük vitáját. Kicsit meglepődtem, hogy a lány nem tudta, hogy Lou vagy én kik vagyunk. Az ismeretlen gyönyörű szép volt. A szeme, a gesztenyebarna haja és a modell alkata. Plusz pont hogy nem tudta kik vagyunk.
-Te komolyan nem tudod hogy ki vagyok? One Direction? Louis Tomlinson? Semmi?
-Nem - vágott egy fejet a lány.
-Megáll az eszem!- fújtatott. -Jössz?- nézett rám.
Az a lány teljesen elbűvölt. Nem volt az a plázacica, de mégis lazán elegáns volt.
-P-persze- siettem utána lehajtott fejjel. Egy hirtelen mozdulattal ledermedtem, majd a lány után futottam. Louis először észre se vette, hogy eltűntem mellőle. Csak akkor tűnt fel neki, amikor a lány után kiabáltam. Ekkor a fejére csapott és még mindig azt fogva leült az út szélére.
-Hé! Szia!- mosolyogtam rá.
-Heló! Nem, még mindig nem tudom mi az a One Direction.
-Pedig jó lenne ha tudnád!- kiabált neki Louis, amit egy csúnya nézéssel viszonoztam. Ahogy visszanéztem a lányra, egy bujkáló mosolyt vettem észre a száján.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni a barátom nevében. Elég rossz napja volt. Kicsit kiakadt rám, ami egyenlő azzal, hogy az egész világot utálja- nevettem fel kínosan.
-Oké. Ennyi?
Nem valami túlnevelt csaj.. - Igen. Ennyi.
-Hát akkor.. Szia!- fordult meg, és sietős léptekkel már el is tűnt a kora esti szürkületben.
-Hé, Rómeó! Kapkodhatnád magad!
-Te igazán befoghatnád -  sétáltam oda mellé. Még el sem indultunk, de ő már felháborodva ecsetelte, hogy felháborító az, hogy a lány nemtudta hogy ki ő. Vagy azt, hogy egyáltalán mi az a One Direction.
-Azért szerintem jó, hogy akad még olyan lány is, aki nincs oda értünk.
Lou rám nézett, majd elnevette magát. A hazafele vezető út nagyjából csendesen telt. Vagyis Louis beszélt nekem arról, hogy milyen rossz volt a mai napja, és hogy erről én tehetek. Én ezt onnan következtettem le, hogy mozgott a szája, és hogy néha felnézett az égre és elkiabálta magát hogy 'basszameeeeeeeeeeeeeg'. Ugyanis én végig a lányon gondolkoztam, akit valószínűleg soha többé nem fogok látni. Én hülye, még a nevét se kérdeztem meg.
-Megjöttünk!- léptem be a lakásba.
-Yaaaaaay!- jött a válasz az emeletről. Csak a cipőkopogást hallottam a lépcsőn, majd a padló melegét. Tök jó ez a padlófűtés!
-Haver! Én is örülök neked, de azért ezt nem kellett volna és amúgy is úgy csinálsz mintha egy hete nem láttál volna- tápászkodtam fel a földről nevetve.
-Khmm..- köszörülte meg a torkát Louis. De mielőtt még Niall őt is megölelhette volna, felrohant a lépcsőn és becsapta maga mögött a VENDÉG szoba ajtaját.
-Ennek meg? - kérdezte értetlenül.
-Rossz napja volt - legyintettem és még egyszer megöleltem Niallert, mert láttam rajta, hogy magára vette ezt az egész kis jelenetet. Pedig ez mind az én hibám! Az enyém!